Sokszor mondjuk, hogy nemzetközi hírű intézet vagyunk, ezért is jönnek hozzánk annyian, de azt azért mégsem mondhatjuk el magunkról, hogy a szépirodalomba is bekerültünk volna, amivel azok az ifjú látogatóink dicsekedhetnek, akik Csókáról érkeztek hozzánk. (Aki kíváncsi rá, honnan az a hírnév, olvassa el Móra Ferenc A csókai csata című rövid elbeszélését.)

A Wikipédia szerint Csóka (szerbül Чока / Čoka) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. A most úgy 4000 ember lakta, valaha színmagyar faluban még most is több magyar él, mint szerb. Azt már nem említi a Wikipédia, hogy a városkának egy középiskolája is van. Ennek a Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskolának szerencsés diákjai igazgatójuk, Török Tibor, és egyik tanárnőjük, Horváth Bábinszki Ildikó vezetésével egy pénteki napon (február 15-én) tanulmányi kirándulásra jöttek Budapestre. Igen korán kellett kelniük, mert hozzánk pontosan fél 12-kor érkeztek, miután már meglátogatták az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézet Genetikai Laboratóriumát, ahol Heinrich Attila, volt kollégánk kalauzolta őket.

Szép új előadónkban Sperlágh Beáta köszöntötte a vendégeket, majd egy rövid előadásban bemutatta az intézetet, célját és felépítését, majd az őket meghívó Gyógyszerkutatási Osztályt. Mivel vendégeink pályaválasztás előtt álló középiskolások voltak, néhány szót szólt a kutatói pálya szépségeiről és hasznáról is, ill. hogy kiből is lehet jó kutató. Jó hangulatban folytatódott a program, hiszen megtudhattuk pl., hogy maga Einstein sem gondolta magát különösebben tehetségesnek, csak nagyon kíváncsinak, így sokak hihetik, számukra is ott a siker lehetősége.

Mike Árpád is tudta, hogyan keltse fel a középiskolások érdeklődését az elektrofiziológiai kutatások iránt. Az ő előadása is szerzett néhány derült pillanatot, s bizonnyal több diákkal is sikerült megértetnie, mi is a haszna kívülállók számára túlságosan is elméletinek és bonyolultnak tűnő munkájuknak.

Vendégeink ezután négy csoportra válva tekintették meg a Gyógyszerkutatási Osztály néhány laboratóriumát. Mike Árpádéknál láthatták az alkalmazott műszereket, s belepillanthattak a sztereomikroszkópba is. Baranyi Mária elmagyarázta a kromatográfiás analízisek közé tartozó HPLC technika elméleti alapjait, és bemutatta, hogyan működik egy ilyen készülék, miként kell értékelni a kapott eredményeket. Csölle Cecília a mára alapvetővé vált molekuláris biológia technikáiról beszélt, s a diákok élőben láthattak néhány, a tévé NCIS sorozataiból jól ismert eszközt, készüléket. Horváth Gergelynek nem volt nehéz dolga, hogy figyeljenek rá, hiszen az OGR-ben végzett viselkedési kísérletek videofelvételeiből mutatott néhányat. Ilyet sem igen láthattak eddig. A programot a Hitachi 7100 elektronmikroszkópnál tett látogatás zárta, ahol Kittel Ágnes várta őket. Mint azt fényképek is dokumentálják, néhány szerencsés diák hazatérve elmondhatta, nemcsak látott már ilyen készüléket, de ő is kapcsolta be a nagyfeszültséget, ill. keresett a metszeten vizsgálandó területet.

Az igen szoros program következő állomása a Természettudományi Múzeum volt, így több bemutatóra nem nyílt már lehetőség.

Mit jegyeztek meg, mit jelentett a diákok számára intézetünk megismerése? Tanárnőjük, aki e-mailben köszönte meg, hogy fogadtuk őket, ezt írta:

„Mindannyian tele élményekkel tértünk haza. …Nagyon örülünk, hogy fogadtak bennünket, mert olyan berendezéseket tekinthettünk meg, amelyeket az intézményünkben a diákoknak nem áll módjában. Ez természetszerűen igen felvillanyozta őket. Különösen, hogy hozzá is érhettek ezekhez a berendezésekhez, így még közelebb került hozzájuk a laboratóriumi légkör. Az előadók és a modulvezetők egyaránt lenyűgöztek bennünket. Otthonos hangulatot teremtettek számunkra, amelyben a diákok is felszabadulhattak. Mindegyik diáknak más-más színhely tetszett inkább, ami megint nem meglepő. Teli szájjal osztották meg itthon az első iskolanapon új élményeiket az itthon maradt társaikkal. Az igazgatónak és nekem is nagy élmény volt önöknél járni!”